s soha nem figyelek mikor hova lépek.
Ó pedig csak csendben messze elrepül,
s néha-néha a távolban mégis előkerül.
Tudom úgysem lesz az enyém mégis szaladok,
de az évek során egyre lassabban haladok...
A körülvevő emberek csak néznek rám bután,
én pedig csak futok-futok az álmaim után!!!
Gábor Ramóna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése