A Maneki Neko a japánok „integető macskája”, ma a
szerencsehozó szimbólumok egyike . A mancsával integet, hogy
„Kérlek gyere be! Örömmel látunk!”.
A szentély szerzetese nagy szegénységben élt, de azt a keveset, ami volt neki megosztotta macskájával, Tamával. Kötelességtudóan tette a dolgát, és hálás volt mindazért, ami volt neki.
Egy napon, amikor egy nagy vihar miatt a megrongálódott tetőn keresztül befújt a szél és beesett az eső, a szerzetes teát akart magának készíteni, hogy felmelegítse öreg csontjait, ám nem volt teája, amit meg tudott volna főzni. Ekkor elkeseredésében a szegény szerzetes és sírni kezdett. Tama ezt látva odament gazdájához, hogy megvigasztalja. A szerzetes ekkor azt kérdezte a kis állattól, hogy ha már annak ellenére, hogy nincs semmije, mégis megtartotta, nem tudna-e ő is valamit tenni érte és a templomért. Tama nem értette, hogy
miért szomorú a szerzetes, és úgy döntött, hogy kicsit kimegy és a szentély kapujában ült le.
Ugyanekkor egy jómódú ember a vihar elöl a templom közelében lévő fa alá menekült. Amíg arra várt, hogy a vihar elvonuljon a templom kapujában egy macskára lett figyelmes. Tama, aki a kapuban tisztogatta magát, messziről olyan látványt nyújtott mintha befelé invitálná az embert. Ezen annyira meglepődött, hogy elhagyta menedékét, hogy közelebbről szemügyre vehesse a macskát. Abban a pillanatban egy villám csapott a fába.
A történtek következtében a jómódú ember barátságot kötött az életét megmentő macska gazdájával, azaz a szegény szerzetessel. A gazdag ember ajánlására barátait is látogatni kezdték a szentélyt, ami ettőll kezdve felvirágzott. A szerzetesnek és macskájának soha többé nem kellett nélkülözni.
Amikor Tama elpusztult, a Goutokuji Szentély temetőjébe temették el és a Manei Neko figuráját az ő tiszteletére készítették.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése