Este, késő éjszakáig a legmozgalmasabb élet foly a boulevardon. Egyes
helyeken, mint a Café de la Paix vidéke, oly sűrű a közönség, hogy alig
lehet sorain át keresztül jutni. Urak és hölgyek csoportosan járnak
föl-alá, néha csak nagy vesződséggel lehet áthatolni a tömegen, sokan
megvonúlnak egy-egy kávéházban, a honnan kocsiban hajtatnak tovább.
Ilyenkor legérdekesebb a boulevard élete. A világ minden nyelvét hallani
itt, a legújabb hírek száj-ról-szájra szállanak, az újság- és
mindenféle apróság-árulók, nagy lármával kínálgatják portékáikat, a
hölgyek is itt mutatják be a divat legújabb és legmeglepőbb vívmányait.
Néha-néha egy kutya- vagy madárkereskedő törtet keresztül a közönségen ;
a kutyákat zsinóron vezetik, madaraikat pedig karjukra vagy ujjúkra
ültetik s úgy mutogatják azok szépségét, ügyességét. Valóságos hőség
uralkodik itt a tömkelegben. Az egész környék megtelik az illatszerek,
dohányfüst, a kávéházakból kitóduló levegő szagával. Á kocsiúton olyan
nagy a torlódás, hogy a kocsiknak minduntalan meg kell állniuk, a
gyalogjáró egyik oldaláról a másikra átmenni pedig kész veszedelem.*
– Vasárnapi Újság, 1900. május 20.
– Vasárnapi Újság, 1900. május 20.
/ Victor Hugo /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése